Jászárokszállás - Jászagó
Részlet A Falu ( település-politika,falufejlesztés,-építészet 1990/1) Agrárinformációs Vállalat kiadványából.
A körzetesítés "racionális" indítékai alig kérdőjelezhetők meg, hiszen két egymással viszonylag jó és tradicionális kapcsolatban lévő, és nagyságrendileg klasszissal eltérő települósegyüttesről van szó, jó közlekedési viszonyokkal. Jászágó korábban önállóan, dinamikusan fejlődött, infrastruktúrája kiépített volt. Erre utalt a községet teljesen behálózó vízvezetókhálózat, utak, saját művelődési ház, orvosi rendelő, valamint az általános iskola, melynek felszereltségére és eredményeire máig büszkék a helybeliek. A körzetesítés három fázisban érintette Jászágót. A 60-as években kezdődött a jászágói és a jászárokszállási tsz-ek összevonásával, amikor is a központ értelemszerűen az utóbbiba került. Igazi érvágást ez jelentett a falu számára. Gazdasági alapjától fosztották meg egyrészt, másrészről komoly munkavállalási lehetőségeket (mint egyetlen gazdasági egység) veszített el. E tény nem utolsó szempont abban, hogy a község népessége folyamatosan fogy. Jellemző, hogy a befogadó jászárokszállási tsz tudatosan vissza akarja fejleszteni a jászágói területeit és egységeit. A közös tanács létesítését mindkét oldalon megyei kezdeményezésnek tudják be. A lakosságnak szám szerint négy üzemi-munkahelyi gyűlésen hozták tudomására, hogy a "közös tanács szervezésével egyetértenek, a tájékoztatóban elhangzott érvek megfelelően támasztják alá az államigazgatás korszerűsítésének szükségességét, amelynek egyik módja a közös tanács szervezése." Ebből az érvelésből is látszik, hogy a tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási funkciója közé egyenlőségjelet tettek, holott, ha a probléma valóban csak igazgatási-szervezési, akkor az igazgatási társulással is megoldható lett volna. Talán legfájóbb pontja Jászágónak az iskolakörzetesítés. 1977 óta nem volt falugyűlés vagy más fórum, ahol hangot ne adtak volna tiltakozásuknak. Az 1978. február 21-ón tartott falugyűlésen a járási hivatal elnöke Ígéretet tett arra, hogy a "körzetesítésből csak akkor lesz valami, ha ebben teljesen egyetértünk a szülőkkel és minden feltétel biztosítva lesz..." Egy évvel később azonban a lakosság már csak a tanácselnök tájékoztatóját vehette tudomásul: ....az iskolák körzetesítését a gyermekek érdeke tette szükségessé. 1979 szeptemberétől a felső tagozatosok Jászárokszálláson tanulnak, az alsó tagozatosok, valamint az óvodai ellátás továbbra is Jászágón biztosított. Mintegy ellentételként iskolabuszt Ígértek a tanács részéről, amit - igaz csak nyolc év telt el - máig sem kaptak meg. A helyi pedagógusok szerint a tanulmányi eredmények, továbbtanulási arányok semmit sem javultak, ugyanakkor az utaztatással az ingázó gyerekek a senki földjére kerültek, kikerülve a családi ellenőrzés alól. Paradox módon Jászárokszálláson jelentkezik most tanteremhiány, amit "meglovagolva" a jászágóiak szerették volna a felső tagozatukat visszaszerezni. A kezdeményezésüket "szakmai" érdekek hiúsították meg.
A társközségi kapcsolat
A székhely-társközségben a Jászágóval való kapcsolatot korábban is, most is jónak ítélik. Tisztában vannak vele, hogy Jászágó népe jobban érezte magát az egyesítés előtt. A központ nagyságrendjénél fogva nem érzi tehernek Jászágót, s úgy ítéli meg, hogy a közösködés Jászágónak jelent többet a feladatok végrehajtásának meggyorsítása által. A különbség abból is jól kitapintható, hogy a közös tanács VII. ötéves tervében mindössze két pontban szerepel a társközség. Eszerint Jászágó elöljárósága részére szabad eldöntésre két millió forintot biztosítanak, valamint a vízbázis növelésére mindkét községben sor kerül. Ezenkívül a 81,4%-os arányban és 500 forintos összegben megszavazott teho is a községben marad. Megjegyezzük, Jászárokszállás lakossága és tanácsa szempontjából majdnem indifferens döntés volt. A tanácsi dokumentumokat nézve is az látszik, hogy nem alakultak ki Jászágóval szemben "atyáskodó" hajlamok, jószerével a jászágóiak magukra maradtak, gazda nélkül, bár képviseletük lényegében megoldott. Az 1952 óta önálló község dinamizmusa 1977-ben tört meg, mégis még inkább működik közösségként, mint Jászárokszállás. A helyi vezetők titkon még mindig vágynak az önállóságra, de jobban jellemző a csendes belenyugvás, s a kigyógyíthatatlan megbántottság. Egy ilyen nagyságú falu (mondják) másutt vígan élhetne. Az elöljáróságot itt is előrelépésként értékelik, úgy tartják a név is jelent valamit, tekintélyt parancsol. Véleményünk szerint a közügyek iránti érdeklődés annak ellenére sokkalta nagyobb, mint a székhelyen, hogy az 1977-et megelőző időhöz képest közömbösnek mondják a jászágóiakat. A lakosságnak alapvető ellátási problémái nincsenek. (Igaz elérte Jászágót is az ÁFÉSZ egyesítés, de ezúttal úgy vélik, az Egyesített Jászság ÁFÉSZ inkább előnyös számukra.) A falu kertkultúrája régi, a lakosság jelentős hányada foglalkozik háztájival. A lokálpatriotizmus is fellelhető, helytörténeti gyűjteményük számára kisebbfajta múzeumot szeretnének létesíteni. Az igazgatási ügyek intézése itt is helyben folyik túlnyomórészt, a kirendeltség két agilis dolgozója útján. A tsz-összevonással elindított folyamat visszafordíthatatlannak tűnik, egy valaha önálló, életképes község vált irracionális adminisztratív döntések "áldozatává". Napjainkra elsősorban demográfiai és gazdasági vonatkozásban függvénye lett egy óriásfalunak.
A Falu ( település-politika,falufejlesztés,-építészet 1990/1) Agrárinformációs Vállalat kiadványa.