Jászágói fények

Részlet a Szolnok Megyei Néplap írásából ( 1960. május 10. ): Május 8-án ünnepelt Jászágó lakossága. A fényt ünepelte, amely most jutott el először ide, ebbe a kis jászsági faluba.

A községi kultúrotthon este 7 órakor már zsúfolásig megtelt. Az ünnepségen megjelent Csáki István, az MSZMP Szolnok megyei bizottságának első tiktára, Árvai István, a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője, Fodor Mihály, a megyei tanács vb. elnökhelyettese, dr. Kuti György, a megyei tanács vb. titkára, a jászberényi járási pártbizott, így a Hazafias Népfront és a tanács képviselői is. Az ünnepi alkalommal rendezett nagygyűlést Szabó Ferenc, Jászágó községi tanácsának elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a megjelent vendégeket, a község lakóit, valamint a villanyszerelést végző szakembereket. Szavai után Csáki István elvtárs emelkedett szólásra:
Tisztelt Elvtársnők! , Tisztelt Elvtársak! Kedves Ágóiak! Mától kezdve ebben a községben is villanyfény tölti be esténként a szobákat, az iskoláikat, kultúrházait, az utcát, s ezzel a nagy eseménnyel együtt, ennek hatására öröm és boldogság tölti el az Önök szivét. Jászágó község villanyt kapott. A kitudja hány ezer éves mécsesek, petróleumlámpák tartalékba és lassan feledésbe mennek, mint az a kor, melyet felváltott szocialista rendünk, önökkel együtt, kedves elvtársak, mi is szívből örülünk ennek az eseménynek, mert Jászágónak a villanyhálózatba történt bekapcsolásával megyénk valamennyi községében ott a villany, a fény, a tudásnak, a kultúrának, az emberséges életnek annyira szükséges feltétele. Megyénkben hét város és 72 község van, s a felszabadulás előtt a hét városon kívül csupán 35 községben volt villany, a többi harminchétben nem. S olyan területeken, mint Tiszazug, egész sor község élt az elmaradottság sötétjében. Győr— Sopron megye után a mi megyénk a második, ahol száz százalékos a községek villamosítása. Győr—Sopron megyében fejeződött be hazánkban először a mezőgazdaság szocialista átszervezése, utána a mi megyénkben. És most ebben is, a villanyhálózat fejlesztésében is a Győr—Sopron megyeiek nyomába léptünk. Ám itt is meg kell nézni a múltat, azt is, hogy honnan indultunk. A felszabadulás előtt hazánk 3210 községéből 1264 községbe (a községek 39 százalékába) jutott el csak a fény. Ma már 95 százalék felett van a villamosítás aránya, s nincs messze az idő, amikor a még hátralévő községekben is kigyúlnak a fények , akkor ezekben a községekben is hasonló örömünnep lesz, mint Jászágón a mai napon. Népi államunk óriási anyagi befektetéseket eszközöl e nagy cél érdekében. A hároméves terv keretében, 1958—60 között közel 400 millió forintot tett ki az az összeg, amit az országban villamosításra fordítottak.

Elvtársak! Szocialista építő munkánkban egyre inkább növekszik azoknak az erőfeszítéseknek, beruházásoknak a súlya, melyekkel az emberek életét, életkörülményeit kívánjuk javítani. Mint ismeretes, hazánkban megtörtént a szocialista társadalom alapjainak lerakása. A város után 1961-ben a falun is uralkodóvá lettek a szocialista termelési viszonyok, parasztságunk egységben a munkásosztállyal és az értelmiséggel egységes, szocialista gazdasági alapon dolgozik népünk anyagi és kulturális felemelkedéséért. Ezt tükrözik ötéves tervünk célkitűzései is. Az ipari termelést 1965-re emelni, ami az 1938-as szintnek közel hatszorosa. S ebben a nagyarányú fejlesztésben azok az ágazatok lépnek nagyot előre, melyek alapját képezhetik a gyors felemelkedésnek, például a vegyipar 75 százalékos termelésnövekedése, a műanyagtermelés 11400 tonnáról 33 000 tonnára való emelkedése, a műtrágyagyártás fokozása. 1965-re mintegy 690 megawattal növeljük a villamoserőműkapacitást, s ezzel elérjük az évi 11 milliárd kilowattóra Villamosáram termelést. Ma élő nemzedékünk nagyobbik fele még össze tudja hasonlítani korunkat a felszabadulás előttivel és le tudja vonni a következtetéseket. Nemzedékünknek beszédesek a számok, melyek mutatják utunkat akár a bányászat, akár a kőolaj, akár az acéltermelés, vagy a vegyipar, a lakásépítés várható fejlődését vizsgáljuk. Említsük meg azt, hogy 1965-ig hazánkban mintegy 250 ezer új lakás épül. E község lakói is le tudják mérni a fejlődést. Jászágón is sok, sok új ház épült az utóbbi időben, például ez a kultúrotthon is, a tanácsháza és a családiházak százai. Őszinte szívből kívánjuk, fejlődjön tovább ez a község is, és benne boldogság honoljon. Lakói éljenek évről évre jobban, boldogabban, úgy, ahogy Jászágó hős fia, Kókai László elvtárs, megálmodta, elképzelte, az a Kókai László, aki életét adta ezért a társadalomért. Úgy gondolom tisztelt elvtársak, örömünnepünk fényét nem tompítja, ha itt is szót váltunk azokról a kérdésekről, melyek mindennapi gondjainkat, munkánkat, problémáinkat képezik, vagyha kicsit politizálunk is. Nyugati ellenségeink erre azt válaszolnák: még a villanykapcsolást is a kommunista propagandára használjuk fel. Nem is tiltakozunk az ilyen megjegyzések ellen. Nem, mert a kommunistáknak ebben az országban semmi más céljuk nincs, mint az, hogy az emberek boldogságban, békében éljenek és Jászágó villanya is ezt a célt bizonyítja. Tizenhét év alatt ez a nép, amely a romokból újjáépítette az országot, szebbé, gazdagabbá tette azt. Népünk a felszabadulás óta szerzett elismerést és dicsőséget magának a világ legtöbb táján. Ma már nem a bő gatyáról, a karikás ostorról, a három millió koldusról ismerik országunkat, hanem népünk szorgalmáról, fejlett iparáról, egyre fejlődő mezőgazdaságáról és kultúrájáról. És ez így van rendjén. Mi ezután is tovább haladunk a megkezdett úton, végezzük a magunk dolgát. Engedjék meg, hogy ez alkalommal szóljak a nemzetközi kérdésekről is, amelyek összefüggenek azzal a korral, élettel, amelyben mi is élünk. Ebben a legdöntőbb a háború és a béke kérdése, az általános és teljes leszerelés. Azért is aktuális beszélni erről, mert most ünnepeljük a fasizmus felett aratott győzelem 17. évfordulóját. Most béke van. De az emberiségre sötét árnyként nehezedik az imperialisták háborús készülődése, mellyel ismét lángba akarják borítani a világot, s ez minden eddiginél nagyobb pusztítást jelentene az emberiségnek. — Századunkban már két világháború pusztított, amelyekben 80 millió ember vesztette életét. Még több volt a sebesültek, a rokkantak, árváknak a száma, az anyagi kár pedig olyan óriási volt, amit szinte alig lehet felfogni. Négyezer millióra, vagyis négymillió dollárra tehető a két világháború pusztításainak értéke. Ennek az értéknek nagyságát csak viszonyítva értjük meg. Mit lehetne ebből az összegből építeni? 500 millió új lakást. Vagyis a ma élő emberiségnek kétharmada új lakásba költözhetne. Ezután még fennmaradna annyi összeg, hogy abból 50 esztendőre az egész emberiség kenyérszükségletének árát lehetne fedezni. Az egész világon nagy erővel folyik a leszerelésért, a fegyverkezés megszüntetéséért, a fegyverek megsemmisítéséért a harc. E küzdelemnek az élén a szocialista tábor országai haladnak. A Szovjetunió és más szocialista országok is új és új javaslatokat terjesztenek elő az általános és teljes leszerelés megvalósítására. E küzdelemnek fontos állomása lesz a Béke Világtanács közelgő moszkvai tanácskozása.
Tisztelt Elvtársak! Az utóbbi években a jászágóiak életszínvonala is szemmel láthatóan emelkedett. Ennek a községnek két termelőszövetkezete van, melyekben a tagok évi átlagjövedelme meghaladja a tízezer forintot. Csáki elvtárs ezután az MSZMP Központi Bizottsága 1962. március 28—30-i ülésén hozott határozatáról beszélt. Arról, hogy mit vár dolgozó népünk a mezőgazdaság szocialista átszervezése után a mezőgazdaságtól. Kielégíteni a lakosság belső szükségleteit, a belső piac igényeit, ellátni az ipart megfelelő mezőgazdasági alapanyagokkal, megfelelő mennyiségű áruexport termelést, s hozzájárulni ezáltal a nemzeti jövedelem emeléséhez. Terveink — akár az állattenyésztés, akár a növénytermesztés mutatóit vizsgáljuk — ezeket a célokat tükrözik. S e programban Szolnok megye dolgozó parasztságára is jelentős feladatok hárulnak. Az 1961-es év elég nehéz, aszályos volt, mégis hangsúlyozni kell, hogy az előző évekhez viszonyítva helytállt parasztságunk. A legtöbb növényféleségből a rossz időjárás ellenére is növekedett a termelés. Ez a tény is a szocialista nagyüzem fölényét bizonyítja. Emlékezzünk csak, régen egy-egy aszályos év hatására a kisgazdák, szegényparasztok ezres tömegei mentek tönkre, vagy romlott le kis gazdaságuk. Az 1952- es aszályos esztendőben például a mezőgazdaság bruttó termelése 24 százalékkal, a parasztság reáljövedelme 46 százalékkal csökkent. 1961-ben , amikor hasonló nagy volt az aszály, a parasztság jövedelme nem volt kisebb az előző évinél. Most az a feladatunk, hogy az előttünk álló gazdasági terveket maradéktalanul valóra váltsuk. Teljesítsük kenyérgabonából, sertésből, vágómarha hizlalásból, baromfitenyésztésből, tej-, tojástermelésből a reánk eső részt. S ebben a munkában Jászágódolgozó parasztságára is számítunk. Termelési adottságaink, lehetőségeink megvannak terveink megvalósítására. Most már csak az a feladat, hogy észszerűen, okosan éljünkis ezekkel a lehetőségekkel és akkor valóban hozzá tud járulni megyénk - benne Jászágó - dolgozó parasztsága is a szocialista mezőgazdaság termelésének gyors és hathatós emeléséhez. Végezetül a tavaszi feladatokra utalt Csáki elvtárs. Az idei tavasz megkésett, ennek ellenére szorgalmas parasztságunk az esedékes feladatokat elvégezte. A mezőgazdasági munkában igen nagy lesz a torlódás. A kapálás, a takarmánybetakarítás, a szőlő és gyümölcsápolás egyidőben jelentkezik. Most kell jól szervezni a rendelkezésre álló erőket, hogy ne maradjon kapálatlan egyetlen tő kukorica se és ne menjen veszendőbe egyetlen szál takarmány sem. Csáki elvtárs ezután emlékeztette a jászágóiakat arra az életre, amikor esténként elfújták a lámpát, sötétben beszélgettek, mert a petróleummal takarékoskodni kellett. Most már villanyfénynél olvashatnak, szórakozhatnak, dolgozhanak e község lakói is Köszönetet mondunk mégegyszer — folytatta — azoknak a munkásoknak, akik a határidő előtt két hónappal befejezték Jászágóvillamosítását. Jászágóközség fejlődéséhez a következő időkben a lehetőségek még nagyobbak lettek. Őszinte szívvel kívánjuk, hogy fejlődjön tovább a község, legyen a jászágóiak élete is szép, világos és fényes.Befejezésül Csáki elvtárs sok sikert, boldogságot, erőtegészséget kívánt a község dolgozóinak.

Szolnok Megyei Néplap, 1962. május