Emberalakos gótikus bronz gyertyatartó Jászágóról
Részlet Fodor István írásából (Folia archeologica 35.) : A készülő honfoglaláskori leletkorpusz Szolnok megyei lelőhelyeinek terepbejárásai alkalmával sort kerítettem a kisebb helytörténeti és magángyűjtemények átnézésére is.
1979 októberében Jászágón az iskola helytörténeti gyűjteményében egy honfoglaláskori női sír megmentett leletei mellett más korokból is igen gazdag régészeti emlékanyagot találtam. A gyűjtemény létrehozója és kezelője, Macsi Sándor iskolaigazgató a bekerülő leletekről minden felderíthető adatot feljegyzett, így e tárgyaknak igen fontos történeti értékük van.1 Segítségükkel nagyjából azonosítható a honfoglalás kori temető, a szarmata és Árpád-kori, valamint a későközépkori falutelepülés helye.
1981. október 7—10. között a Szegedi JATE régészhallgatóival a honfoglaló temető feltehető helyén próbaásatást végeztünk, s ez alkalommal október 10-én a nevezett lelőhelyeken terepbejárást is végeztünk. A Jászárokszállás felé vezető út jobb oldalán elterülő szántón jól kivehetők a középkori templom alapfalai, a környékén pedig a felszínen nagyszámú XV—XVI. századi edénytöredéket gyűjtöttünk. A helyi gyűjtemény is innen őrzi a legtöbb leletet, amelyek közt jelentős darabok is akadnak (emberalakos bronz gyertyatartó, alakos zöldmázas kályhacsempe töredéke, perembélyeges edénytöredék, vaseszközök). Az alábbiakban e földmunkák során véletlenül napvilágra került leletek közül a középkori régészeti hagyatékunkban eddig igen ritka gyertyatartót teszem közzé.
A tárgyat az egykori későközépkori település területén tehenet legeltető, azóta már elhunyt Csikós Ferenc találta valamikor az ötvenes években, s ő szolgáltatta be a helyi gyűjteménybe. Az ember alakú bronz szobrocska egy gótikus asztali gyertyatartó része. Magassága 14,01 cm, szélessége 9,15 cm. Kezének vége mindkét oldalon letörött, a jobb kézen kis darabon látható annak a kerek lyuknak az íve, ahová a gyertyafoglalat tüskéjét illesztették. Mindkét lábának talpán egy-egy 0,55 cm átmérőjű kerek, rövid, a végén elkalapált tüske van, amely a talapzatra rögzítette a gyertyatartó figurát. A gyertyatartó megmaradt központi kedvenc alakját mintázza. Öltözete: a gótikára jellemző szűk nadrág, csípőn alul érő szegélyes, szűk kabát, amelynek a derék magasságáig lelógó bő ujjai vannak. Fején taralyos-füles csuklyát visel (a jobb fül letörött), amely alul a mellet és hátat csúcsos háromszög alakban fedi. Arcán láthatóan maszkot visel, amelyen a szem és a száj helyét kivágták. Lábán keskeny orrú, magas szárú cipő van, a cipőszárakon kívül ék alakú bevágás látható. Az alább említendő rokon darabok alapján eredeti alakjának rekonstrukcióját is megkísérelhetjük.
A szobrocskát a korban szokásos viaszveszejtéses eljárással öntötték. A csuklya letörött jobb füle mellett a fejtetőn egy nagyjából 0,5 cm átmérőjű lyuk van, itt jól látható a tárgy agyagmagja. A felületét az öntés után gondosan elegyengették, cizellálták. A háton, a csuklya közepén egy 0,55 cm átmérőjű, az öntés után "befoldozott" kerek lyuk körvonala látszik. Kérésemre Báthy Géza, a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátor osztályának vezetője a tárgyon fémvizsgá-latot végeztetett. A besugárzással végzett vizsgálat szerint a gyertyatartó anyagá-nak három alapvető eleme: réz, cink és ón, ezek részaránya 7: 1: l-hez. Továbbá kisebb mennyiségben ólom, nikkel, vas, ezüst és igen kevés antimon volt ki-mutatható. A jászágói bronzöntvény tehát mintegy 14—15% cinket és nagyjából ugyanannyi ónt tartalmaz. Az ón a bronzötvözet hagyományos alkotóeleme. A kisebb részarányú alkotó-elemek zömmel a rézércben fordulnak elő, ahol különösen az ezüst képvisel nagy részarányt. A középkorban a rézből az értékes ezüstöt ólommal való összeol-vasztás útján választották ki. Emberalakos gyertyatartókat — igaz kis számban — máshonnan is ismerünk a történeti Magyarország területéről és annak közvetlen szomszédságából. A Nemzeti Múzeum 1926-ban Mauthner Lászlótól vásárolta az el-adó szerint Miskolc környékén talált gyertyatartó felső részét, amely csúcsos süvegű, kinyújtott karú emberalakot, feltehetően szintén bohócot mintáz. A tár-gyat Szentpéteri Imre a XV. század elejére keltezte.8 A másik gyertyatartó szintén vásárlás útján került a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményébe, az aldunai Szendrőről (Smederovo) származik.